Aszenat már megint

Bocsáss meg, Anyu!

Aki valaha is a legjobban szeretett, a nagyapám volt. Édesanyám halála után. Nem tudom, Anyu mennyire szeretett. Gondolom nagyon. Ő napsugár volt, az én édes napsugaram. Sosem felejtem és sosem enyhül a hiánya. Nagyapám felém irányuló szeretetét nagymamám is érezte. Neheztelt rám érte. És azért is, mert úgy gondolta, édesanyám miattam halt meg. Miattam lett… Tovább »

Muszáj így tusolnom ezentúl???

Sokszor volt, hogy apám  rám szólt, túl sokáig tusolok. Mondjuk egy órája? – a képzeletében. És a képzeletében más is volt. Egyszer, kétszer, párszor előfordult,hogy bejött utánam a fürdőszobába, mikor zuhanyoztam, elhúzta a függönyt, aztán csak bámult és vigyorgott. Ilyenkor nem nemvolt rám mérges, hogy sokáig folyatom a vizet. Hagyjál már!!! – mondtam, ő mint… Tovább »

Hát itt hagyott Édes

Hét voltam, mikor édesanyám meghalt. Alig-alig emlékszem rá. Sötét haja volt, meleg, simogató tekintete, csillogó, kíváncsi, zöld szemekkel. A legtöbb emlékem róla a betegségéhez kötődik, ami sokáig kínozta, végül halálra ítélte. Egy felszabadult, boldog gyermekkor után biztos nem ezt várta. Pontosan emlékszem, mikor láttam utoljára. Már hetek óta nem mozdult ki a szobájából, ami a… Tovább »

Sötét volt

Hason feküdtem az ágyon. 10 lehettem. Sötét volt, éjszaka, csönd és nyugalom. Hirtelen riadtam föl, kábulatból kábulatba. Benyúlt a pizsamám alá és a meztelen fenekem markolászta. Furcsán vette a levegőt, mintha beteg lenne. Dermedt voltam, nem tudtam mozgatni a karjaimat, a gondolataimat. Minden erőmet összeszedtem, el akartam lökni a kezét, nem engedte. Újra és újra… Tovább »

Fel akarok ébredni…

Engem nem szeretett soha senki. Úgy igazán. Egy dacos kamasz kijelentése. Lehetne. Kellene. Nem az. Hanem az enyém. Tudom, hogy nem szabad ilyet mondani és ilyet írni. Elnézést kérek. Előre és mindenkitől. És úgy általában. Mégis átfutott az agyamon, nem egyszer, nem kétszer, úgy több százszor, kavargott bennem, örvényeket keltett, és én csöndben maradtam, úgy… Tovább »

Csodák 2.

Ez még akkor történt, mikor úgy döntöttünk a férjemmel, jöhet a kis tesó. Ő mindenképp három gyereket szeretett volna, én is, ha az első nem lett volna császáros. Háromszor viszont  nem szerettem volna felvágatni magam. És jól tudjuk: ha az első műtétes volt, másodjára már elég kis esélye van a természetes szülésnek. Jó kis ellentmondás:… Tovább »

Csodák

Hogy melyikkel kezdjem? Nem, biztos nem az elején. Mivel ikreket vártam, hetekkel a kiírt időpont előtt be kellett feküdnöm a kórházba.Egy ideig minden rendben ment. Szépen gömbölyödtem, panaszom nem volt, hetente egyszer ultrahang. Három héttel szülés előtt azonban egyik napról a másikra változott meg minden.Egyre kevesebb hely volt a babáknak a pocakomban, a vesémet totál… Tovább »

Kinyitom az ajtót

 Nekidurálom magam, és leírok szépen sorban mindent. Hogy mik történtek velem.Milyen hatalmas dolgok, amiket még senkinek nem mondtam el. Mégis ki kell kiabálnom magamból, hogy más is tudjon róluk, minél többen. Csak most jött el az ideje, hogy kinyissam az ajtót, és kiengedjem a fontos pillanatokat és perceket. Hogy szétvigye a szél őket, mint a… Tovább »

Nagy falat levegő

 Még mindig az őszt szeretem  a legjobban. A legtöbb érzés, illat, szín ekkor ér el hozzám. Az újrakezdés lehetőségét érzem ilyenkor, és erőt is a továbblépéshez. Na meg furcsa nyugalmat. Pedig a legrosszabb dolgok is ősszel történtek velem. Mégsem rémít el. Csak élvezem és belevetem magam. Újra van levegőm. Kiáltani szeretnék, jó hangosan. De persze… Tovább »

Minek egy hülyének okostelefon?!

 Kösz, hogy segítesz megfejteni a telefonom működését. Nem egyszerű eset. Hogy én sem? Jó, elismerem. Hogy azt az izét hogy állítottam be? Hát….. őőő…. szóval fogalmam sincs. Hogy a skin? Az meg mi a kánya? Nem, még azt sem tudom. De a nevemet igen, az nem elég? Ehhez nem? Hogy kitörölhetem a … mi? Ki… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!