Sötét volt

2017 június 22. | Szerző:

Hason feküdtem az ágyon. 10 lehettem. Sötét volt, éjszaka, csönd és nyugalom. Hirtelen riadtam föl, kábulatból kábulatba. Benyúlt a pizsamám alá és a meztelen fenekem markolászta. Furcsán vette a levegőt, mintha beteg lenne. Dermedt voltam, nem tudtam mozgatni a karjaimat, a gondolataimat. Minden erőmet összeszedtem, el akartam lökni a kezét, nem engedte. Újra és újra megpróbáltam, hiába. Hagyd magad, csináljuk, utána jobbat fogsz aludni. Lüktetett a fejemben a vér, mint egy hurrikán  tombolt, nem hagyta, hogy gondolkozzak, féltem, nem értettem semmit, hogy mi ez, mi történik. Az idősebbik bátyám volt, mocskos, mint egy féreg, nem tudtam lerázni, próbáltam szabadulni, úgy éreztem, elfogy a levegőm és az erőm… Hagyj békén!!!!! -mondtam sokadszor, ő csak tapogatott.   A szoba másik felében alszik a másik bátyám, villámlott át az agyamon, ő majd megment, kiment ebből az undorító helyzetből! Hogy lehet, hogy nem ébredt fel…. Alszik, ilyen mélyen alszik…. Hát nem ment meg….   A szemétláda patkány mancsa rám tapadt, kúszott volna tovább, egy kicsit mintha erőre kaptam volna, a hangom is máshogy szólt, talán emiatt, talán nem, abbahagyta. Elment.   Könnyebben kaptam levegőt. De olyan érzés kerített hatalmába akkor, kaparintott meg és tart rabságban azóta is, ami teljesen lebénít: ez a SZÉGYEN. Nem tudok szabadulni tőle, lehúz a mélybe, nem egy, nem kettő, de száz karjával…..   Másnap megfenyegetett. Az apámmal voltam az udvaron,  valami fura, nyomasztó, szürke köd vett körül. Apám kérdezte,  mi van veled, semmi, mondtam, mint mindig. Aztán jött ki a testvérem, valami megmagyarázhatatlan mosollyal az arcán, rajtam rettegés, rajta önelégültség. Rajtam, hogy elmondja az apámnak, és rajta, hogy uralmat vett felettem. Vidáman kezdett el beszélni, nem emlékszem, miről, csak zakatolt az agyam. Mikor később kettesben maradtunk, rekedtes hangon súgta a fülembe, ha valakinek mesélni merek a tegnap estéről, elárulja mindenkinek, hogy én akartam…. Ezt szeretnéd? – kérdezte. Nem, nem szerettem volna. Hogy mindenki megtudja, milyen vagyok, ilyen vagyok, már én is mocskos, hiába nem akartam, mégis én vagyok a hibás, mint mindig, ahogy apám szajkózta évekig, hát erről is én tehetek, jobb, ha nem tudják, megint mit csináltam….   Próbálkozott még.
Címkék:

Fel akarok ébredni…

2017 június 16. | Szerző:

Engem nem szeretett soha senki. Úgy igazán. Egy dacos kamasz kijelentése. Lehetne. Kellene. Nem az. Hanem az enyém. Tudom, hogy nem szabad ilyet mondani és ilyet írni. Elnézést kérek. Előre és mindenkitől. És úgy általában. Mégis átfutott az agyamon, nem egyszer, nem kétszer, úgy több százszor, kavargott bennem, örvényeket keltett, és én csöndben maradtam, úgy ahogy kellett, ahogy mondták, hogy illik, így nem lesz baj. De lett. Csak bennem. Elhaltam belülről, nem kicsit. Kiszáradtam. Másnak nem esett baja. Ahogy mondták, úgy csináltam. És aludtam, folyton csak aludtam, hogy túléljek. Mint akit lefagyasztanak abban a reményben, hogy sok év múlva, talán, egyszer, lesz gyógymód a bajára. És magamat fagyasztottam le és aludtam évekig, még most is, de oly nehéz felébredni, nehezek a karjaim, minden tagom, alig tudom mozgatni őket… És a levegő! Mikor szívtam utoljára a  friss, édes levegőből! Hagyjatok!!! Nem tudok tovább aludni….
Címkék:

Csodák 2.

2012 március 11. | Szerző:

Ez még akkor történt, mikor úgy döntöttünk a férjemmel, jöhet a kis tesó. Ő mindenképp három gyereket szeretett volna, én is, ha az első nem lett volna császáros. Háromszor viszont  nem szerettem volna felvágatni magam. És jól tudjuk: ha az első műtétes volt, másodjára már elég kis esélye van a természetes szülésnek. Jó kis ellentmondás: ő -mindenképp három lurkó. Én – nem lesz háromszor császármetszés.

Hogy oldható fel? Másodjára ikrek születnek. így mindenki vágya teljesül. Rögtön kértem az Urat. Ő tudta, miért szeretném. Kértem másodjára is. És akkor már tudtam, hogy megkaptam. Teljes bizonyossággal. Az volt a szívemben, amikor elmegyek a nőgyógyászhoz, azt fogja kérdezni, mikor megvizsgált: Volt iker a családban? Hogy így fogja közölni velem az örömhírt.

Második hónapban már nem jött meg. Tudtam, hogy terhes vagyok, és azt is, hogy két baba fogant meg. Kb. nyolc hetes lehettem, mikor elmentem az orvoshoz. Felfeküdtem, el kezdte vizsgálni a pocakomat ultrahanggal. Tovább mint szokott. Látszott rajta, valami nem stimmt. Nézeget-nézeget, majd megszólal: az első terhességénél nem volta valami probléma? Nem mondtam magának, hogy a méhével valami gond van?

Hú… Mintha egy vödör jéghideg vízzel nyakon öntöttek volna. Nem ezt kellett volna mondania! Hanem megkérdeznie, volt-e ikerszülés a családban. Nyugi. Csak semmi pánik. Isten mellettem van, és megsegít. 100 %.  Ő hűséges, és minden szava igaz.

Megnyugodva feleltem: Nem, semmi gond nem volt. Erre az orvos: Vannak ikrek a családban?

A szívből feltörő kacagás és sírás egyszerre környékeztek!

Azt mondta, túl kicsi az ultrahang, nem látja pontosan. Menjek be másnap a kórházba, ott biztos választ adnak majd.

Egy teljes este bizonytalanságban?

Nem, teljes bizonyosságban. Hogy szeret Isten, úgy mint senki más.

Következő nap megerősítették: két babám fog születni…

 

Köszönöm Istenen! Szeretlek

 

 

Címkék:

Csodák

2011 szeptember 24. | Szerző:

Hogy melyikkel kezdjem? Nem, biztos nem az
elején.

Mivel ikreket vártam, hetekkel a kiírt időpont
előtt be kellett feküdnöm a kórházba.Egy ideig minden rendben ment. Szépen
gömbölyödtem, panaszom nem volt, hetente egyszer ultrahang.

Három héttel szülés előtt azonban egyik napról a
másikra változott meg minden.Egyre kevesebb hely volt a babáknak a pocakomban,
a vesémet totál elnyomták, a májam állandóan fájt, levegőt nem kaptam, a lábaim
úgy bedagadtak, hogy mezítláb tudtam csak járni. De ez nem rázza meg igazán az
embert, ha tudja, hogy egy-két héten belül két gyönyörű és egészséges kislány
anyukája lesz. ( egy kétéves kisfiú mellett. )

Egy nap azonban az ultrahang után az orvosok
rossz hírt közöltek velem. Az egyik babánál kisebb értékeket mértek mint azelőtt.
És ez már nem először fordult elő, csak eddig nem akarták közölni velem. Most
viszont már kijelenthetik, hogy egyre kisebb a baba. Nem is tudtam felfogni
először. Hogy lehet? Mikor növekednie kéne, szépen fejlődnie egyik napról a
másikra?! Mikor annyira várom már, hogy megláthassam és a kezembe foghassam?!
Mikor annyira szeretem már most, pedig még az illatát sem éreztem és bőre
selymességét sem?! Szükségem van rá, hogy az anyukája lehessek, hogy lássam,
hogy nő fel, hogy anyuka lesz, és boldogan él?!

Gondoltam, valamit félreértettem. Vagy ha nem én,
hát az orvosok. Hogy ez valami tévedés lesz, csípjetek meg, és ígérem, rögtön
felébredek….

Következő héten remegve vártam az ultrahang
eredményét. “Úgy néz ki, a magzat visszafejlődik, sorvad el a hasában. Nem
tudjuk miért.” Mit??? Hogy-hogy? Hogy lehet?! Én mindent megteszek,
ígérem, kérhetnek bármit, csak segítsenek rajta! Nem volt válasz, csak
leszegett fejek. Az egyik szobatársam hallotta, ahogy tanakodnak az orvosok a
folyosón, nézzen-e meg másikuk is, de nem. Nincs értelme. A legjobbikuk
vizsgált meg, és heteket óta egyre rosszabbak az eredmények.Szédült velem a
világ, úgy éreztem, mintha teljesen üres lenne a fejem, nem tudtam gondolkodni,
és ordítani akartam: NEM!NEM! NEM! Élnie kell, egészségesen! Percekig forgott
velem a világ, minden átgondoltam, minden lehetőséget végigmértem.

Igen! Van  megoldás. Tudtam, ha Isten
megadta nekem ezt a csodálatos ajándékot, hogy ikreket várhatok, biztos voltam
benne, száz százalékig, hogy azt is megadja, hogy egészségesen szülessenek meg
mind a ketten, és azok is maradjanak.Ő olyan hatalmas, mindent meg tud tenni!
MINDENT! Jó Isten, jót akar nekem és bízhatok Benne, hogy jót készít számomra.
Ezt a hatalmas, bonyolult világot megteremtette, ezerszer ezernyi csodát tett
már. Hogy ne tudná megtenni, hogy visszafordítsa a kisbabám állapotát, hogy
meggyógyítsa, megerősítse. Fel sem tudjuk mérni bölcsességét, hatalmát,
gondviselését. Hittem, hogy meg tudja tenni, és hogy meg is teszi, mert ismer
engem név szerint, mint bárki mást, mint téged is.

Kiszaladtam a mosdóban imádkozni, nem egyszer,
sokszor. Mikor nagyon nagyon rámtört a kétségbeesés, szinte kivágtam az ajtót,
meg se néztem, van-e valaki bent, és kiszakadt belőlem a könyörgés, a kegyelemért,
amit nem érdemlek, tudom, mégis számítok rá, és elhittem, tudtam, meg voltam
győződve róla teljesen. Olyan mélyen biztos voltam benne, hogy minden rendben
lesz, nem is értettem. Megnyugodva mentem vissza a szobámba minden ima után.
Nem fogadtam el az orvosok kijelentését, hogy nincs remény. Ne értsd félre,
tisztelem őket. Csodálatos munkát végeznek, hálával tartozunk nekik. Csak
egyszerűen tudtam, hogy nekem most nem kell elfogadnom a véleményüket, mert van
Valaki, Aki sokkal hatalmasabb náluk, Aki mindenkinél mindent jobban tud, és ha
úgy érezzük, hogy nincs remény, hogy összeomlott a világ, Ő szól, hogy:
“Nézz rám, kiálts hozzám, itt vagyok!” Így tettem.

Mondtam Neki, hogy bár nem kérem Tőle, de tudom,
nemcsak arra képes, hogy megerősíti a “sorvadó” babámat, de azt is
könnyen megteheti, hogy a két lány egyforma súllyal születik. Merész
kijelentés, nem gondolod? De ez Neki csak egy pillantásába, egy gondolatába
kerül.

Nyugodtan mentem szülni, abban a biztos tudatban,
hogy segít rajtunk.

A férjem (sajnos volt férjem) ott volt a babák
mérlegelésénél. Ő mesélte, hogy rátették az első, szépen fejlődő kislányt a
mérlegre: 3300 gramm.Jött
a testvére: 3300 gramm.
A nővérek azt hitték, elromlott a mérleg. Levették az csöppséget, elkezdték
vizsgálni a mérleget, de látták, hogy semmi baja, újra rá a babát: 3300 gramm. Azt mondták,
ilyet még nem láttak.

Mind a két lány teljesen egészségesen született,
és ilyenek is mind a mai napig. Elevenek, gyönyörűek és Isten áldása van
rajtuk. Ha nagyobbak lesznek, elmesélem nekik is ezt a csodát.

Nem tudom elégszer megköszönni Istenem!
Csodálatos vagy! Köszönöm!

 

 

 

Címkék:

Kinyitom az ajtót

2011 szeptember 17. | Szerző:

 Nekidurálom magam, és leírok szépen sorban mindent. Hogy mik történtek velem.Milyen hatalmas dolgok, amiket még senkinek nem mondtam el. Mégis ki kell kiabálnom magamból, hogy más is tudjon róluk, minél többen. Csak most jött el az ideje, hogy kinyissam az ajtót, és kiengedjem a fontos pillanatokat és perceket. Hogy szétvigye a szél őket, mint a magokat, hogy virágokká váljanak.Ki fognak nyílni a szívekben és felkavarnak maguk körül mindent mint a szélvihar.

Hidd el, így lesz.

Címkék:

Nagy falat levegő

2011 szeptember 17. | Szerző:

 Még mindig az őszt szeretem  a legjobban. A legtöbb érzés, illat, szín ekkor ér el hozzám. Az újrakezdés lehetőségét érzem ilyenkor, és erőt is a továbblépéshez.
Na meg furcsa nyugalmat. Pedig a legrosszabb dolgok is ősszel történtek velem. Mégsem rémít el. Csak élvezem és belevetem magam. Újra van levegőm. Kiáltani szeretnék, jó hangosan. De persze elég merszem nincs hozzá. Csak megyek tovább, és bízok Benne, hogy jó dolgok várnak rám. Köszönöm!

Címkék:

Minek egy hülyének okostelefon?!

2011 június 22. | Szerző:

 Kösz, hogy segítesz megfejteni a telefonom működését. Nem egyszerű eset. Hogy én sem? Jó, elismerem. Hogy azt az izét hogy állítottam be? Hát….. őőő…. szóval fogalmam sincs. Hogy a skin? Az meg mi a kánya? Nem, még azt sem tudom. De a nevemet igen, az nem elég? Ehhez nem? Hogy kitörölhetem a … mi? Ki ne mondd! shortcut? Hah, már azt hittem másra gondolsz. Aha!!! Minden világos. Mint a nap? Na azért annyira jól nem állok.   Nem, sejtelmem sincs, szinkronizálhat-e. Felőlem! Azt csinál a telefonom magával, amit akar. Amiről meg nem tudok, ugye, az nem fáj. Nekem túl sok minden nem fájhat.

Most meg miért kérdezel ilyeneket? Jó, tudom. Ő okos én meg nem. Szimplán nem illünk össze. Figyu! Miért nem azt kérdezed, megyünk- e sörözni. Arra könnyebben válaszolnék.

Fehéregyensúly? Kóstolgatni próbálsz? Igen, képzeld, próbállak követni, nem úgy tűnik?

Te! Tök szép szemeid vannak!Nem, nem hiszem, hogy a beállításaim szebbek lesznek. De tényleg koncentrálok. Én így szoktam. Koncentrálni.

Jó. Akkor gyors levizsgázom angolból, meg szerzek egy diplomát informatikából. Majd utána hívlak!

Címkék:

Nem vesz észre

2011 május 19. | Szerző:

 Xavier Naidoo dalszöveg nyersfordítása
Sie sieht mich einfach nicht
Asterix und Obelix gegen Caesar

Mikor elmegy mellettem, az olyan, mint egy tűzijáték
Egy égbolt előtt, ő, akit nézek
Fejedelmiségére csak egy király érdemes
És én kevésbé vagyok fenséges
Egyszerűen nem vesz észre

Mikor ő táncol, táncol minden, a csípője, a karjai
Minden kiderül ennek a nőnek a fényében
Olyan bája van és tisztasága, ami a többieknek nincs
Minden megvan benne, ami bennem nincs
Egyszerűen nem vesz észre

Minél közelebb megyek hozzá, annál ügyetlenebb vagyok
A testem, a hangom, az arcom
Vannak határok, miket katonák milliói ellenére is eltöröl az ember
De a sajátjait nem győzi le

Annak a férfinak stílusa van, gyengéd, és olyan finom gesztusokat használ
Ennek a világnak fesztelen élete jellemzi modorát
Mégpedig annyira, képtelenség, hogy ilyen legyen
De az asszonyok nem tudnak ezekről a dolgokról, mikor beszél
Az a nő egyszerűen nem vesz észre

Az ember olyan sok mindenen tud változtatni, ha kész harcolni
De ezen az igazságtalanságon nem

Mikor elmegy mellettem, az olyan, mint egy tűzijáték
Egy égbolt előtt, ő, akit nézek
Fejedelmiségére csak egy király érdemes
Egy másmilyen mint én
Én kevésbé vagyok fenséges
Egyszerűen nem vesz észre

Címkék:

Dobok egy laza sms-t

2011 május 17. | Szerző:

 Megszereztem a telefonszámát! Hurrá! Most írok egy klassz sms-t. Legyen vicces és kedves egyszerre. Na jó. Szóval….Mm…… Hogy is, hogy is kezdjem? Mi legyen az első mondat?  …. és az első szó?? …… legalább az első betű jusson eszembe, könyörgöm!!!
×
×
És ha ezt írnám? Nem! Totál idiótának nézne! Akkor inkább evvel kezdem. Csak azt ne! Azt fogja gondolni, hogy azt szeretném, hívjon fel, vagy írjon vissza. De hát tényleg ezt szeretném! Jó, de ő ezt nem tudhatja. Nem kell tudnia, csak sejtenie. És mivel jobb, ha sejti, de nem tudja? Lényegében a kettő ugyanaz, nem? Hát nem. Egyáltalán nem, tökfej. Ezt a hülye sms-t meg minek találtam ki? Púp a hátamon. Ne is írjak neki? De akkor hogy ír vissza? Amit természetesen nem szeretnék, vagyis szeretnék, csak épp rettegek tőle. Hogy ír-e és mit és mikor és milyen szavakkal és milyen hosszan és mit lehet a sorok közül kiolvasni és tényleg arra gondolt-e!
×
×
Totál kész vagyok Tíz perc alatt egy épeszű gondolat sem jutott az eszembe. Pikk- pakk összevágom ezt a néhány sort, mi? Ja ahogy elképzeltem! Piff meg paff. Vagyok. Na nem attól! Nyugi! Odáig még nem jutottam. Elég kábítóak nekem a saját gondolataim is. Vagyis a nemlétük.
×
×
Írj le szépen két szót egymás után! Aztán majd lesz belőle valami.
×
×
Nem lett semmi. Jó, akkor nem írom rögtön a telefonba. Előbb egy lapra. Egy rövid kis skiccet.
×
×
Hát ha így haladok, elég rövid  marad.
×
×
Már a harmadik galacsint dobom el. Bakker! Hogy két nyamvadt mondat se jön ki belőlem. Totál gáz!
×
×
Akkor: Holnap majd drukkolok. Drukkolok? Mi?! Mihez? Nem meccse lesz, a kórházba megy be! Akkor szorítok? Szorítsál, balfék, valami mást! Aha! Gondolok rád holnap. Ez jó. Nem mintha máskor nem gondolnék rá. Csak minden tizenhetedik percben. Vagy minden második és fél percben? Egy nap csak egyszer. Reggeltől estig. Éjszaka meg adásszünet van. Ha tudok aludni.
És a végére egy laza randira hívás? Remek ötlet. De csak ha magam alatt akarom vágni a fát. Hogy jól pofára tudjak aztán esni. Nem kösz!
Hogy a  p…-ba lehet ilyen nehéz sms-t írni!
×
×
Ja, és el ne felejtsem aláírni! Tudja egyáltalán a nevemet?!

Címkék:

Minden jobb lehet

2011 május 14. | Szerző:

 Egy Xavier Naidoo dalszöveg  –  Alles kann besser werden

Minden jobb lehet
Hozzuk le a mennyet a földre
Mindennek jobbnak kell lennie
Hozzuk le a mennyet a földre
Minden jobb lesz
Lehozzuk a mennyet a földre
És senkinek sem kell többé hogy veszélyben legyen az élete
Ami a föld egyik legdrágább kincse

Ki akarok jutni ebből a szarból innen
Csak nem tudom, hogy csináljam
El erről a szar környékről
Csak nem tudom, hogy csináljam
Bezártak ide erre a helyre
Hogy ne lássam a világ többi részét
Ki fogok sétálni ebből a börtönből
Ha tudom, hova menjek

Minden jobb lehet
Hozzuk le a mennyet a földre……..

Akkor is, ha most keserűen sírsz
Kérlek, ne add fel
Akkor is, ha éppen most eleged van az életből
Kérlek, ne add fel
Akkor is, ha úgy gondolod, véged van
Kérlek, ne add fel
Akkor is, ha úgy tűnik, minden tönkrement
Ne add fel

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!