Ez még akkor történt, mikor úgy döntöttünk a férjemmel, jöhet a kis tesó. Ő mindenképp három gyereket szeretett volna, én is, ha az első nem lett volna császáros. Háromszor viszont nem szerettem volna felvágatni magam. És jól tudjuk: ha az első műtétes volt, másodjára már elég kis esélye van a természetes szülésnek. Jó kis ellentmondás: ő -mindenképp három lurkó. Én – nem lesz háromszor császármetszés. Hogy oldható fel? Másodjára ikrek születnek. Így mindenki vágya teljesül. Rögtön kértem az Urat. Ő tudta, miért szeretném. Kértem másodjára is. És akkor már tudtam, hogy megkaptam. Teljes bizonyossággal. Az volt a szívemben, amikor elmegyek a nőgyógyászhoz, azt fogja kérdezni, mikor megvizsgál: Volt iker a családban? Hogy így fogja közölni velem az örömhírt. Második hónapban már nem jött meg. Tudtam, hogy terhes vagyok, és azt is, hogy két baba fogant meg. Kb. nyolc hetes lehettem, mikor elmentem az orvoshoz. Felfeküdtem, el kezdte vizsgálni a pocakomat ultrahanggal. Tovább mint szokott. Látszott rajta, valami nem stimmt. Nézeget-nézeget, majd megszólal: az első terhességénél nem volta valami probléma? Nem mondtam magának, hogy a méhével valami gond van? Hú… Mintha egy vödör jéghideg vízzel nyakon öntöttek volna. Nem ezt kellett volna mondania! Hanem megkérdeznie, volt-e ikerszülés a családban. Nyugi. Csak semmi pánik. Isten mellettem van, és megsegít. 100 %. Ő hűséges, és minden szava igaz. Megnyugodva feleltem: Nem, semmi gond nem volt. Erre az orvos: Vannak ikrek a családban? A szívből feltörő kacagás és sírás egyszerre környékeztek! Azt mondta, túl kicsi az ultrahang, nem látja pontosan. Menjek be másnap a kórházba, ott biztos választ adnak majd. Egy teljes este bizonytalanságban? Nem, teljes bizonyosságban. Hogy szeret Isten, úgy mint senki más. Következő nap megerősítették: két babám fog születni… Köszönöm Istenen! Szeretlek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: