Hason feküdtem az ágyon. 10 lehettem. Sötét volt, éjszaka, csönd és nyugalom. Hirtelen riadtam föl, kábulatból kábulatba. Benyúlt a pizsamám alá és a meztelen fenekem markolászta. Furcsán vette a levegőt, mintha beteg lenne. Dermedt voltam, nem tudtam mozgatni a karjaimat, a gondolataimat. Minden erőmet összeszedtem, el akartam lökni a kezét, nem engedte. Újra és újra megpróbáltam, hiába. Hagyd magad, csináljuk, utána jobbat fogsz aludni. Lüktetett a fejemben a vér, mint egy hurrikán tombolt, nem hagyta, hogy gondolkozzak, féltem, nem értettem semmit, hogy mi ez, mi történik. Az idősebbik bátyám volt, mocskos, mint egy féreg, nem tudtam lerázni, próbáltam szabadulni, úgy éreztem, elfogy a levegőm és az erőm… Hagyj békén!!!!! -mondtam sokadszor, ő csak tapogatott. A szoba másik felében alszik a másik bátyám, villámlott át az agyamon, ő majd megment, kiment ebből az undorító helyzetből! Hogy lehet, hogy nem ébredt fel…. Alszik, ilyen mélyen alszik…. Hát nem ment meg…. A szemétláda patkány mancsa rám tapadt, kúszott volna tovább, egy kicsit mintha erőre kaptam volna, a hangom is máshogy szólt, talán emiatt, talán nem, abbahagyta. Elment. Könnyebben kaptam levegőt. De olyan érzés kerített hatalmába akkor, kaparintott meg és tart rabságban azóta is, ami teljesen lebénít: ez a SZÉGYEN. Nem tudok szabadulni tőle, lehúz a mélybe, nem egy, nem kettő, de száz karjával…..
Másnap megfenyegetett. Az apámmal voltam az udvaron, valami fura, nyomasztó, szürke köd vett körül. Apám kérdezte, mi van veled, semmi, mondtam, mint mindig. Aztán jött ki a testvérem, valami megmagyarázhatatlan mosollyal az arcán, rajtam rettegés, rajta önelégültség. Rajtam, hogy elmondja az apámnak, és rajta, hogy uralmat vett felettem. Vidáman kezdett el beszélni, nem emlékszem, miről, csak zakatolt az agyam. Mikor később kettesben maradtunk, rekedtes hangon súgta a fülembe, ha valakinek mesélni merek a tegnap estéről, elárulja mindenkinek, hogy én akartam…. Ezt szeretnéd? – kérdezte. Nem, nem szerettem volna. Hogy mindenki megtudja, milyen vagyok, ilyen vagyok, már én is mocskos, hiába nem akartam, mégis én vagyok a hibás, mint mindig, ahogy apám szajkózta évekig, hát erről is én tehetek, jobb, ha nem tudják, megint mit csináltam….
Utána többször is. Máskor is csinálta. Gúzsba kötötte a szívem, nyomorított, nem hagyott élni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: