Aszenat már megint

 Megszereztem a telefonszámát! Hurrá! Most írok egy klassz sms-t. Legyen vicces és kedves egyszerre. Na jó. Szóval….Mm…… Hogy is, hogy is kezdjem? Mi legyen az első mondat?  …. és az első szó?? …… legalább az első betű jusson eszembe, könyörgöm!!! ××És ha ezt írnám? Nem! Totál idiótának nézne! Akkor inkább evvel kezdem. Csak azt ne!… Tovább »

 Mindig rohanunk, mindegy mikor kelek és mindegy, mikor keltem a gyerekeket. Már megszokásból is rohanunk. Hozzátartozik a napi rutinhoz, növeli az adrenalint és élvezem. Persze szigorúan csak utólag. Ösztönösen jönnek ki a számon a mondatok, ha akarom, ha nem, a mazsolák hallgatják, tudják, mi következik, mi után mi, kívülről fújják az egészet: öltözz, idd a… Tovább »

 “Itt a farsang, bál a gál..” – szavalták tavaly ilyenkor a lányaim. Most már “áll a bál..”. És tényleg ismét állt. Előző évi szerelésüket cserélték ki egymással (tündér és angyalból avanzsált hercegnő) , ami ellen először igen hevesen tiltakoztak. Anyagi érveim viszont meggyőzték őket némi hiszti után. Vigaszul kaptak azért egy-egy fejdíszt és új harisnyákat…. Tovább »

 Hogy milyen a regény? Letehetetlen. Izgalmas. Elgondolkodtató. Csodálatos. És még mi jut eszembe róla? A szerelem. Bocs. A SZERELEM. Igen, csupa nagybetűvel írva. Újra tudok hinni a szerelemben. És talán még sohasem voltam szerelmes. Sokan vannak, akik sohase lesznek igazán szerelmesek. Most nem a vágyra, szimpátiára, a vonzalomra, a belezúgásra és ilyesmikre gondolok. Hanem arra,… Tovább »

 Édes Tolsztojom jól kitolt velem. Semmi mással nem tudtam foglalkozni tisztességgel, amíg a regény végére nem értem. Ami két hétbe is beletelt. Na szép. Lelkiismeretfurdalásom is volt rendesen! Mint mindig, mikor belelendülök az olvasásba. Ilyenkor ködben élek, reggeltől estig furcsa szemszögből nézem a dolgokat. Jó volt már kikerülni ebből, másrészt viszont szívesen éltem volna még… Tovább »

 Életem legklasszabb táborozására tizenhárom éves koromban jutottam el. Erdő melletti sátorozás. Igaz ami igaz, éjszakánként totál összefagytam, a szúnyogok úgy összecsipkedtek, hogy itthon himlősnek néztek és egy éjszakai túrán majdnem mentőt kellett hozzám hívni, de még akkor is ez maradt az első helyezett. És hogy hogy kerültem oda? Általánosban színjátszó körbe jártam. Beneveztünk egy versenyre…. Tovább »

 Illetve a reggele. Nem ment minden teljesen simán, ahogy előre sejtettem. Aznap nehezen ébredt. Szólítgattam, simogattam, de nem igazán reagált. Hanem mikor kimondtam a bűvös szót:  suli! Mint a rugó pattant föl, egy pillanat alatt ment ki szeméből az álom, és boldogan, izgatottan, csillogó szemekkel nézett rám. A húgaival már nehezebb dolgom volt, érthető módon… Tovább »

 Virágot  vittünk a lányokkal a temetőbe. Öreg néniktől szoktam venni, akik szombat délelőttönként a trafik előtt  árulják portékájukat. Kopott szoknyában üldögélnek, ráncos kezükkel simítják hátra hajukat, mikor bele-bele kap a szél. Egy-két doboz tojás, kapor,  gyökér, répa, pár szál virág. Órákig várnak a kis padon,  hogy mindent eladjanak, századjára megbeszélve, hol dolgozik az unoka, mekkora… Tovább »

 Idősebbik bátyáméknál esett meg az eset. Vettek egy macskát, sziámit. A legfinomabb megfogalmazás szerint temperamentumos állat volt. A valóságban pedig egyszerűen vadállat. Az ajtók nem álltak az útjába, mert ráugrott a kilincsre és gyerünk befelé. Ha pedig éhes volt, veszélyes volt nem enni adni neki, vagy csak lassan.  Szóval ezidőtájt, a szomszéd néninek ( akinek… Tovább »

 Mindig nagy talány volt számomra, mit csináljak a kertemben randalírozó csigákkal. Apu szerint: – Kukába velük! Nem érdemelnek kíméletet! Biológus sógornőm szerint: – De papa! Ezek is érző lények! Nem dobhatjuk egyszerűen ki őket! Biológus tesóm szerint: – A legjobb, ha áthajítod a szomszédba. Így megszabadulsz tőle, de neki sem ártasz. ( A szomszéd meg,… Tovább »